Az egyetem 2. fejezet

SEHUN POV

- Úristen,elfogok késni! - kiáltottam fel, majd szélsebesen elkezdtem készülődni. Táskámat felkaptam hátamra, majd cipőmet felvève gyorsan bezártam magam után az ajtót és az egyetemig meg sem álltam. Felsiettem az emeletre, de az ajtóban meg is torpantam, mivel megkellett keresnem Yurit. Viszonylag hamar megtaláltam. Haja felvolt fogva, egy lenge,de kényelmes felsőt viselt, térdig érő nadrággal, orrán szemüvegével. Leültem mellé, majd csengettek is be. Matematika volt a nap első órája, de mivel algebrai feladatokat kellett megoldani, amit még értek is, így nem is telt olyan unalmasan az óra. Idegen nyelv következett, de mivel az iskola kéttannyelvű, így Yurival elkellett köszönnük egymástól, mivel én angolt tanulok, ő viszont németet. Elballagtam egészen a teremig, majd üres hely után kutattam, amit meg is találtam egy kissé ismerős arcú fiú mellett. Helyet foglaltam, mire rámemelte tekintetét.
-Szia, Oh Sehun vagyok.- mutatkoztam be,hátha esetleg nem tudná ki is vagyok,meg amúgy is tudni szeretném nevét,hiszen hiába agyalok, nem tudom kitalálni ki ő.
- Szia. - nyújtotta kezét. - Kim Taehyung vagyok. - mosolygott rám, de nekem még mindig nem esett le, hogy ki volt ő. - V. - szólalt meg újra, mire végre rájöttem.

 Ő az egyik BTS tag. Óra kezdetéig beszélgettem vele sok mindenről, mintpéldául, ő hogyan is került ide vagy esetleg miért van itt. Kiderült, hogy csak angolórákra jár be, hiszen az angol tudása nulla, a kiejtése pedig pocsék, vagyis az ő elmondása szerint. Egész órán őt figyeltem, miként is ejti ki az összes mondatot, de nekem valahogyan nem hangott furcsán, azaz az én véleményem szerint elég jó az angol tudása, hiszen a tanár bármikor felszólította, egyből válaszolt, hosszú és tömör sorokban. Eme gondolataimat vele is megosztottam óra után, de nem szívesen értett egyet. Mivel nekem mennem kellett tovább, így elköszöntem tőle és haladtam tovább a következő óra helyszínére. Útközben csatlakozott hozzám a padtársam, így együtt mentünk tovább. Dupla kémia óra, mindkettőn diktált a tanár, és csak úgy darálta a szavakat. Mire vége lett mindkét órának az osztály egy emberként sóhajtott fel, és lépett ki a teremből. Végre elérkezett a mai nap utolsó órája, mint tegnap ugyanaz,testnevelés. A tanár úgy döntött, hogy ma nem lesz semmilyen felmérés, így két iskolakör után bármit lehetett csinálni. Taehyungnak nem volt több angolórája, ezért kijött hozzánk, és az óra többi részét beszélgetéssel töltöttük. Sok mindent megtudtam felváltva Yuriról és Taehyungról. V kicsengetés előtt elköszönt, mivel csapattársai megérkeztek érte. Csengettek, majd mindenki mehetett öltözni. Yuri az öltöző előtt várt, hiszen ma ő és a bátyja, Jackson visznek haza. Kisétáltunk, majd egyből be is ültünk a kocsiba.
- Szia. Te vagy Sehun? - mosolygott rám Jackson, mire kérdésére csak bólintottam. - Nagyon sok számotokat hallottam már és mind nagyon tetszett. - mondta, miközben beindította a kocsit. Elmotyogtam neki egy köszönöm félét. - Szeretnétek elmenni fagyizni? - ajánlotta fel, mire Yurival mindketten bólintottunk. Odaérve mindhárman válaszottunk, majd fizetés után kiültünk a teraszra. Sokat beszélgettünk és nevettünk, főleg akkor, mikor Jackson elmesélte nekünk hogyan szivatta meg a szobatársát, Markot az éjjel. Másfél óra elteltével is ott ültünk,még akkor is ha a fagyikat már rég megettük. Jackson rápillantott az órájára, majd elnézést kért, hiszen nem akartam feltartani minket ilyen sokáig. Először engem dobtak haza, majd mikor kiszáltam megköszöntem mindent nekik, utána felrohantam a dormba. Mire beléptem az ajtón, szokatlan csend fogadott , így körbenéztem, de sehol sem találtam senkit sem. Kimentem a konyhába, ahol egy cetli fogadott.

"Ha hazaértél, és éhes lennél hagytam a hűtőben kaját. Mi csak olyan éjfél körül fogunk hazérni, mivel próbálnunk kell. Időben feküdj le aludni.  Szeretettel : Chanyeol "

Csodás, akkor egészen éjfélig vagy talán még tovább egyedül leszek itthon. Gyorsan lefürödtem, majd bepakoltam a cuccaimat holnapra, majd kimentem a konyhába megmelegíteni a kaját,és miközben melegedett addig beállítottam az ébresztő órát, nehogy megint elaludjak, mint ma. Hamar megettem mindent a tányéromról, majd bementem és lefeküdtem az ágyamra és egészen elalvásom percéig a telefonomat nyomkodtam és nézegettem, hogy a fiúk miket tettek ma fel a közös twitter oldalunkra. Miután már tényleg nagyon fáradtnak éreztem magam, töltöre tettem a telefonomat, majd oldalamon fekve aludtam el. Nem tudom pontosan hány óra is lehetett mikor egy ajtócsapás fogadott, amire annyira megijedtem, hogy majdnem kiestem az ágyamból.
- Jaj,sajnálom. Nem akartalak felkelteni. - mondta Chen, miközben leült az ágyára.
- Semmi baj. - ültem fel, miközben a szemeimet dörzsöltem. - De mi volt ez? Valami baj van? - kérdeztem, mivel nem tudtam ezt mire vélni. Chen csak akkor csapkodja így be az ajtót, ha valami van.
- Tudod van Amber. - nézett rám. - Ma mikor mentünk próbálni, akkor az ő bandája is bent volt a próbateremben. - kezdte, majd folytatta. - Mivel a banda tagjai tudják, hogy mennyire odavagyok érte, erre direkt hangosan mondogattak mindent, sőt, oda is löktek hozzá, mire ő csak kérdően nézett rám, én meg zavaromban nem tudtam mit mondani így elfutottam, ki a teremből. - fejezte be sírva. Nem akartam így látni, ezért odamentem hozzá és megvigasztaltam. Elhiszem mennyire rossz érzés lehetett neki amit a fiúk csináltak. Hajnali egy körül lehetett mikor végre sikerült elaludnom, viszont másfél óra múlva hangokra keltem fel amik a mosdó felöl jöttek. Kikeltem az ágyamból, majd elindultam a lehető leghalkabban kifele. Miután megláttam, hogy Baekhyun a földön fekszik a wc pedig lelett hányva, elkezdtem aggódni. Legugoltam hozzá és elkezdtem keltegetni, hátha csak elaludt, de nem.
- Fiúk! - kiálottam olyan hangosan ahogyan csak lehetett. - Fiúk! Fiúk keljetek fel! Baekhyun elájult!- kiáltottam egyre kétségbe esetebben. - Fiúk! Fiúk, Baek elájult! - kiáltottam most már teli torokból ahogyan csak a torkomon kifért. A srácok úgy rohantak ki a szobáikból, mintha puskából lőtték volna őket ki. - Hívjatok mentőt! - mondtam,mire Kai már tárcsázta is őket.
- Sehun, mi történt? - kérdezte D.O. a többiek helyett is.
- Nem tudom. Hangokat hallottam és mire ideértem ez várt. - néztem felválta rájuk és a földön fekvő társamra.
- Azt mondták, hogy öt perc és itt vannak. - jött vissza Kai a konyhából.

(MÉG NINCSEN ÁTOLVASVA!)