Amikor azt hiszed nem vagy az, de mégis... 4.rész
HANEUL POV
Yoora itt van meztelenül. Az ágyamban. Ez meg milyen?! Na jó nyugodj meg Haneul. Nyugi...
Sikítoztam. Torkomszakadtából. Ennyire sikerült nyugodtnak maradnom.
- Úr isten. - nézett rám Yoora döbbenten. - Mi a baj?
- Képtelenség, hogy itt vagy. Ez tuti csak valami rossz álom, és biztos mindjárt felébredek. - kezdtem el hisztizni.
- Nyugi Haneul, kérlek nyugodj meg. - kezdett el nyugtatni. - Megmagyarázok mindent, oké? - csak bólogattam.
Semmi sem jutott eszembe a tegnap estéből. Halvány rémképek ugranak be, de ezek mind lehetetlennek.
Fél óra alatt, miközben Yoora magyarázott, nem is tudom hányszor sírhattam el magam. Erre a szintre képes voltam lesüllyedni. Úramisten. Szörnyű vagyok...
- Haneul én most szerintem akkor magadra hagylak. - sétált le az emeletről barátnőm.
- Ne Yoora, maradj kérlek. - futottam utána, könnyeimet törölgetve. - Meg kell ezeket mind beszélnünk normálisan. - öleltem meg hátulról.
- Haneul. - sóhajtott. - Nem bírok rendesen megmaradni a közeledben a tegnapiak után.
- Sajnálom... - kezdtem el újra pityeregni. - Én nem tudom miért volt az ami. De kérlek ne menj el, megszeretném beszélni normálisan a történteket.
- Jól van. - fordult meg, majd egyenesen a szemébe nézett.
- Én tényleg annyira sajnálom... - hajtottam le a fejem. Kis idő múlva megéreztem kezeit államnál, felemelte a fejem, majd letörölte a könnyeimet. Észrevettem, hogy szemeit levezeti ajkaimra, majd vissza nézett szemeimbe.
Nem tudom, de mintha késztetést éreztem volna, úgy közeledtem Yoora ajkaihoz. Lassan, de megéreztem az enyémeken, az övéit.
Szépen lassan mozgattuk ajkainkat, nem siettünk el semmit sem.
Élveztem. Kifejezetten, de élveztem.
Nem tartott sokáig, de az is szép volt ameddig tartott.
(MÉG NINCSEN ÁTOLVASVA!)
Semmi sem jutott eszembe a tegnap estéből. Halvány rémképek ugranak be, de ezek mind lehetetlennek.
Fél óra alatt, miközben Yoora magyarázott, nem is tudom hányszor sírhattam el magam. Erre a szintre képes voltam lesüllyedni. Úramisten. Szörnyű vagyok...
- Haneul én most szerintem akkor magadra hagylak. - sétált le az emeletről barátnőm.
- Ne Yoora, maradj kérlek. - futottam utána, könnyeimet törölgetve. - Meg kell ezeket mind beszélnünk normálisan. - öleltem meg hátulról.
- Haneul. - sóhajtott. - Nem bírok rendesen megmaradni a közeledben a tegnapiak után.
- Sajnálom... - kezdtem el újra pityeregni. - Én nem tudom miért volt az ami. De kérlek ne menj el, megszeretném beszélni normálisan a történteket.
- Jól van. - fordult meg, majd egyenesen a szemébe nézett.
- Én tényleg annyira sajnálom... - hajtottam le a fejem. Kis idő múlva megéreztem kezeit államnál, felemelte a fejem, majd letörölte a könnyeimet. Észrevettem, hogy szemeit levezeti ajkaimra, majd vissza nézett szemeimbe.
Nem tudom, de mintha késztetést éreztem volna, úgy közeledtem Yoora ajkaihoz. Lassan, de megéreztem az enyémeken, az övéit.
Szépen lassan mozgattuk ajkainkat, nem siettünk el semmit sem.
Élveztem. Kifejezetten, de élveztem.
Nem tartott sokáig, de az is szép volt ameddig tartott.
(MÉG NINCSEN ÁTOLVASVA!)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése