Az egyetem 9. fejezet (+15)

CHEN POV

Miután könnyítettem magamon, gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem és rohantam vissza a szobába, ha Yeol meg nem állít.
- Chensii~ - tuti akar valamit... - Nincs kedved eljönni velem Baekkiehez a kórházba?
- Hát.. mivel úgy sincs semmi csinálnivalóm, elmegyek veled. - sóhajtottam.
- Köszönöm. - ölelgetett meg, majd elment a konyhában. Berohantam a szobába, ahol nagy meglepetésemre Minseok várt.
- Szia. - köszöntem neki lehajtott fejjel.
- Szia bébi. - vigyorgott rám.
- Bébi? - néztem rá felhúzott szemöldökkel?
- Igen. Bébi. - közeledett felém. Elkezdtem hátrálni egészen az ajtóig.

BAEKHYUN POV

Nem is tudom mióta lehetek itt. De már nagyon kezdem unni. Az orvosok percenként végeznek el rajtam vizsgálatokat, de semmit, szó szerint semmit nem tudnak. Azt sem tudom, hogy az ilyenek miért orvosok.
Chanyeol megígérte tegnap este, hogy ma eljön meglátogatni. Viszont, az is mondta hogy tíz órakor jön, de már bővel elmúlt tíz.
Éppen írtam volna neki, hol van, de pont akkor toppant be az ajtón.
- Csoda hogy végre itt vagy. - fújtattam karbatett kezekkel.
- Sajnálom Baekkie, csak Chen azt mondta, hogy eljön ő is, de sehol sem volt. - ült le az ágyamra. - Siettem ahogy csak tudtam. - simogatta meg arcom.
Közelebb hajolt, majd megcsókolt.
- Khmm... - hallottunk egy hangot az ajtótól. Ahj istenem. Ő is jókor jön.
- Ömm... Szia anya. - néztem el az ablak írányába. Nem akartam ránézni. Anyum nem tudja hogy egy fiúval vagyok együtt pedig már tényleg nagyon sokszor elakartam neki mondani, de féltem. Féltem, hogy nem fogja elfogadni. Mindig is mondta hogy egyszer egy gyönyörű feleségem lesz, sok gyerekkel.
- Byun Baekhyun! - hallottam meg harsogó hangját. Érzem, jól kezdődik... - Megmagyaráznád, hogy ez mégis mi? Hogy az egyik csapattársad száján csüngsz? Mégis mikor akartam elmondani hogy egy kibaszottul meleg vagy? - tette fel sorra kérdéseit.

SEHUN POV

Közelebb húztam Kookiet, majd egy szerelmes csókba hívtam. Kezeit felvezette nyakamra, onnan utána a hajamba.
Derekánál fogva mégközelebb húztam magamhoz. Kis idő múlva vad csókcsatába kezdtünk.
Égtem a vágytól. Akartam őt. Akartam Jungkookot.
Kook elkezdte mozgatni csípőjét. Mint aki olvasott volna a gondolataimban. Kezemmel rásegítettem csípőjének mozgására.
Éreztem, hogy lent egyre keményebb vagyok.
- E-ezt.. lehet n-nem itt kéne.. - lihegett. - És nem most... - hajtotta le fejét.
- Miért? - kérdeztem.
- Kezd egyre sötétebb lenni. Nekem menni kell haza. A fiúk már biztosan halálra aggódják magukat. - állt fel ölemből, majd én is felálltam. - Viszont, - kezeit nyakamra kulcsolta. - máskor folytathatnánk. - suttogta a szavakat ajkaimra. Nem tartott sokáig a csókunk.
Kézenfogva kísértem hazáig, ahol nagy nehezen, de elbúcsúztunk.
Hazáig rohantam, mert már tényleg egyre sötétebb volt.
- Sehun, hol voltál eddig? - vont kérdőre Suho, egyből amint beléptem az ajtón.
- Hosszú, és sajnos nekem holnap suli van, úgyhogy nem kezdek bele a regélésbe, nem mintha el is mondtam volna. - csaptam össze tenyereimet. - Megyek megfürdök, aztán húzok aludni. Jó éjt srácok! - sprinteltem be a szobába. Amint mondtam, megfürödtem majd mentem is aludni.
Reggel vidáman keltem, mivel tudtam, ma újra láthatom Kookot.
Ma hála csak négy óránk volt, így volt időm lefoglalni egy szobát, egy igazán puccos kis hotelben. Sokba fog ez nekem fájni, de Jungkookért mindent.
Kookienak is mondtam az ötletem aki egy csókrohammal fogadott.
A két banda, két leadere beszélt egymással, így tudják hol fognak minket találni.
Suli után kézenragadtam a Bts maknaet, aki egészen rohamtempóban húztam nagam után a hotelig.
- Sehunnie hova sietsz? - kérdezte édesen mosolyogva, miközben felnevetett egy kicsit. Nem válaszoltam, csak mentem tovább. Beértünk a hotelba, ahol egyből a 'portára' mentünk.
- Jó napot kívánok uraim! - köszöntött minket a fiatal hölgy.
- Önnek is. Oh Sehun névre foglaltam egy szobát ma estére.
- Máris nézem. - keresgette gondolom a nevem vagy nem is tudom mit a gépben. - Áh meg is van. - mosolygott vissza. - A 123-as szoba az. Tessék itt vannak a kulcsok. Érezzék jól magukat!
- Köszönjük szépen. További szép napot. - mosolyogtam a hölgyre, aki már fogadta is a következő vendéget.
A liftel hamar felértünk arra az emeletre, ahol a szoba volt.
Amint kinyitottam az ajtót, Jungkook belökött rajta, majd hevesen mart ajkaimra. Meglepődtem, de tetszett ez a hirtelen hevessége. Úgy érzem hosszú lesz az este...

(MÉG NINCSEN ÁTOLVASVA!)