Az egyetem 1. fejezet

SEHUN POV

Ezt nem hiszem el. Értem, én vagyok a banda legfiatalabb tagja,de hogy még arra is köteleznek, hogy suliba is járjak,na azt már nem.
- Sehun, ne nyavalyogj már! - kiabált rám Baekhyun, akitől ez a hangnem nem egy megszokott dolog, így velem együtt a többiek is csendben maradtak.
- Suho csinálj valamit! - kérleltem tovább a leadert. De megint,mint ebben a fél órában is csak ugyanazt a választ adta.
- Nem tehetek semmit se. Ez nem az én döntésem volt, hanem a menedzseré. - mondta szomorúan. Hát akkor ez van, ahogyan a menedzser mondta, két teljes hónapig egyetemre kell járnom. Ami mellesleg holnap kezdődik, így a többiek, mint valami kiskamaszt, elküldtek pontban kileckor aludni.
Másnap Chen, a szobatársam keltett fel, hogy ideje végre felébrednem, megreggeliznem és elkészülnöm. Először értetlenkedve néztem, hogy mi ez a nagy sietség, majd rájöttem. Ahogyan eszembe jutott, egyből rossz kedvem is lett. Mindig is utáltam iskolába járni. Egyetemre is csak a szüleim miatt mentem, de utána jött a banda így ott kellett hagynom. Viszonlag hamar elkészültem a többiekkel együtt akik elkísértek. Nem hosszú kocsikázás után meg is érkeztünk a nagy, és egész szép épület fele, amibe csak özönlöttek belefele a diákok.
- Tessék itt vannak a cuccid, meg az órarended és egy teremlista, hogy melyik órád hol és mikor is lesz. - mondta aggódva Suho a dolgokat. - Vigyázz magadra, és érezd jól magad! - köszönt el egy hatalmas öleléssel. A többiek is odajöttek, majd amilyen gyorsan jött idefele a kisbuszunk, olyan gyorsan is ment el a stúdió fele. Egy ideig még ácsorogtam és bambultam ki a fejemből, majd elindultam bele ahogyan meghallottam a csengő hangját. Gyorsan elővettem az órarendem, hogy megnézzem mi is lesz az első órám. Ének. De jó, legalább az megy. A portástól kaptam egy kis útbaigazítást, hogy merre is található a terem, melyben az órám lesz. Viszonylag hamar odaértem, majd kis hezítálás után bekopogtattam, majd benyítottam. Beléptem és sok szempár fogadott, ami eleinte kissé megijesztett. Majd a tanárnő felé néztem, aki mintha kicsit ismerős lett volna, de eme pillanatban nem ez volt az első, hogy kitaláljam ki is ő valójában.
- Elnézést a késésért.. - lépkedtem a tanárnő asztala felé, majd letettem egy papírt amit a leader-shii mondott, hogy adjam neki oda. Elvette, majd alaposan szemügyre vette, majd miután elolvasta mosolyogva rámnézett, aztán így szólt.
- Gyerekek, ő itt az új osztálytársatok, Oh Sehun. - miután kimondta a nevem, nagyon sok lány hangosan elkezdett suttogni, vagy esetleg visongani. -  A híres koreai-kínai fiúbanda, az EXO tagja és maknaeja. - folytatta. - Nagyon örvedek. - nyújtotta oda a kezét nekem. - A nevem Amber Liu, de biztosan ismersz. - mondta mosolyogva.

 Akkor ezért volt ilyen ismerős. Ő az F(x) lánybanda rappere. Sok díjátadón láttam már vagy esetleg koncerteken, mert Chen imádja, de senkivel sem tudott elmenni, így kinek kellett elmennie vele, minthogy nekem. - Én vagyok az egyetem énektanára. - zökkentett ki gondolkozásomból. - Foglalj ott elől helyet, kérlek. - mutatott a második sorba egy fonott hajú, szemüveges lány mellé. Bólintottam, majd sebesen felmentem; amilyen gyorsan felmentem, olyan gyorsan le is ültem a fenekemre. Egész órán jegyzeteltem, igaz hogy ez a tanév első órája, de már nagyon sok mindent vettünk,azaz inkább csak írtunk.  Iszonyatos tempóban sorolta fel a dolgokat a tanárnő, de legalább az óra végéig lediktált mindent amit szeretett volna. Zsibbadt kezemet megropogtattam, majd az osztályt követve mentem tovább a következő óra helyszínére.  Kémia, milyen szuper. Ezt a tantárgyat nem szerettem régen se, és úgyérzem most sem fogom. Ezen gondolkozván léptem be a terembe, majd elkezdtem magamnak helyet keresni. Mindenki mellett ült valaki, nem volt sok választásom, így leültem ugyanaz a lány mellé, aki mellett a legelső órában is ültem. Nem zavarta, hogy helyet foglaltam mellette, vagyis én így vettem észre. Becsengettek, és miután a tanár mindent elmondott a mai évről, kiadta a feladatot. Párosával kellett dolgozni. Sajnos nem igazán figyeltem, hogy mit is kellene csinálni, így padtársam felé fordultam aki már kezdte kipakolni a dolgokat. Nem akartam udvariatlan lenni, így segítettem, de ezzel csak azt értem el, hogy levertem a könyveit.
- Oh basszus, sajnálom. - kértem bocsánatot, miközben hajoltam le a földre hullott dolgokért. Miközben felvettem elolvastam a nevét. Park Yuri Wang. - Te Jackson Wang testvére vagy? - kérdeztem tőle, mire félénken bólintott egyet, majd elvette a cuccait. 

Egész órán egyikünk sem szólalt meg, csakis akkor amikor lekellett jegyeznem a kisérlet folyamatát, amit ő diktált nekem. Hálát adtam istennek, mikor meghallottam a csengőt. Végre már csak két óra volt, utàna jönnek értem a többiek és vissza visznek a dormban. Mivel láttam, hogy rajtam és a padtársamon kívül nem tartozkodik más a teremben, elkezdtem összepakolni a cuccaimat, majd elindultunk.
- Tényleg te vagy Jackson Wang kistesója? - kérdeztem Yurit, miközben sétáltunk a történelem terem felé. Na igen, ez se volt a legkedvecebb tantárgyam, se általánosba, se középiskolában.
- Igen. - válaszolt mosolyogva. Láhatóan büszke volt, hogy ilyen tehetséges bátyja van. Egészen a teremig nem szólalt meg egyikünk se. Itt, ezen az órán is Yuri mellett ültem hiszen nem volt más akivel ezidáig beszélhettem volna, igaz, hogy vele is csak pár szót, de akkor is. Meglehetősen gyorsan lement az óra, majd végre valahára  jött az utolsó óra, ami testnevelés volt. Mindenki átöltözött, majd mivel szép idő volt, a tesi tanár úgy döntött, hogy ma kint leszünk. Két sulikör után, volt pár futásos felmérés, amit Yurival futottam le. Nem hittem volna, hogy ilyen gyors. Ezek szerint, nem csak a bátyja tehetséges valamiben, de ő is. Felmérések után lehetett játszani, majd mindenki,mint a kisgyerekek kihozták a foci-, kosár- és röplabdákat. Yuri megkérdezte, hogy szeretnék e esetleg röpizni, amire egyből igen volt a válaszom. Miközben játszottunk, egy kicsivel több mindent tudtam meg róla. Kínában született, Jacksonon kívül nincsen több testvére, élt kint Amerikában is. És igen, körül belül ennyi amennyit mesélt. A tanár csengő előtt pár percel beengedett minket öltözni, így mire kicsengettek már mehettünk is haza végre. Yuri megvárt az öltöző előtt, majd együtt kezdtünk kisétálni az épületből. Kifele menet beszélgettünk még egy kicsit majd ketté is váltak utjaink, mivel őt a testvére várta kocsival, engem pedig a többiek. Boldogan rohantam oda hozzájuk, majd mindenkit megölelve szálltunk be a kocsiba. Elmeséltem nekik az egész napomat, ők pedig mosolyogva végighallgattak. Mire befejeztem a mondandómat, mindenki szinte ugyanazt kérdezte.
- Ki ez a bizonyos Yuri? - kérdezte Kai mosolyogva.
- Park Yuri Wang. Jackson Wang testvére. - valászoltam, miközbem meredtem ki az ablakon.
- Az a Jackson Wang?  A Got7 fiúbanda Jackson Wang-je? - kérdezte D.O.
- Igen, ki más lenne? Nincsen több Jackson Wang nevezetű ember tudomásom szerint. - értetlenkedtem.
- Mit is mondtál, hogy hívják az énektanárnőt? - kérdezte Chen.
- Amber Liu. Igen, Chen, az az Amber Liu, aki az F(x) rappere és egyben a kedvenc énekes-rappered. - mikor ezeket kimondtam Chennek felcsillantak a szemei, majd kisebb fangörcsbe esett. Nem hazudok. Ez a folyamat ugyanolyan fangörcs volt, mint például a mi vagy más bandák rajongóik. Visítoznak, ahogyan most Chen is tette. Hála a jó égnek, hogy az ő fangörcsei össz-vissz pár percesek szoktak lenni, mint ez is. Az út többi részében senki sem szólalt meg, csak mikor hazamentünk, de akkor is annyira mikor Chanyeol megkérdezte mit főzzön vacsorára. Egyhangúan mindenki a kimhci mellett döntött, így a colos elkezdtett főzni. Mielőtt befogott volna magához segíteni, gyorsan megfogtam a cuccaimat és elfoglaltam a fürdőt. Minnél előbb leakartam fürdeni, megvacsoráni, majd elmenni aludni. Viszonylag hamar készen lettem, de az a vacsora sajnos még nem, így úgy döntöttem megyek bepakolok holnapra. Ezzel is hamar végeztem így megnéztem pàr közösségi oldalt. Reflexből elkezdtem keresni a padtársamat, akit nem sok időmbe tellett megtalálnom. Bejelöltem, majd pár perccel később vissza is jelölt. Egyből ráírtam, és még készen nem lett a a vacsi vele beszélgettem. Felváltva meséltünk magunkról a másiknak, majd mielőtt elment volna aludni, megszerveztük, hogy holnap ő és a testvére dobnak haza. Elköszöntünk egymástól, majd kirohantam enni és elújságoltam nekik a hír, miszerint nem kell értem jönniük. Viszont kiderül, hogy reggel elvinni sem tudnak, mert bekell menniük korán próbálni, így egyedül fogok menni. Az egyetem nem volt olyan messze a dormtól, így simán odafogok találni. Miután végeztem az evéssel, még ittam egy kortyot, majd elköszöntem a többiektől és befeküldtem az ágyamba. Mivel ma már elég fáradt voltam, így viszonlag hamar elaludtam. Reggel a nap sütött be az ablakon, egyenesen az arcomba. Oldalamra feküdtem, majd a telefonomat kihalásztam a pàrnám alul. Hét óra negyvenkettő.
- Úristen, elfogok késni!

(MÉG NINCSEN ÁTOLVASVA!)