Az egyetem 4.fejezet

CHANYEOL POV

- Ennyire látszik? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát.. - nem fejezte be, mivel Suho rontott be a konyhába.
- Bújtatsatok el. - lihegett.
- Ki elől bújkálsz Joonmyun? - kérdeztem.
- Lay. - válaszolt, majd gyorsan elbújt az egyik üres szekrénybe. A maknaeval elég értetlenül néztünk, hiszen, nem elég nagy az a szekrény, mégis befért. Nem is telt bele két percbe sem, mire Yixing megállt lihegve az ajtóban.
- Nem láttátok Suhot? - kérdezte.
- Én nem. - hazudtam, majd  megfordultam a kajához, hogy megkavarjam, majd vissza a két fiúra. Lay Sehunra nézett.
- És te láttad?
- Az előbb rohant itt el. Mondta, hogy elbúj kint a kertben. - válaszolt, majd elsétált a fürdőbe.
- Oh köszi. - ment el Yixing is.
- Most már kijöhetsz. - kopogtattam meg a szekrény ajtaját, ahol Suho elbújt.
- Mit csináltál, hogy kerget? - kérdeztem tőle.
- Ja.. hát.. semmi érdekesebbet.. - vakargatta a tarkóját. - Amúgy jó az illata az ebédnek. - terelte a szót.
- Aha.. hát jólvan. - hazudik. - Amúgy mindjárt kész, úgyhogy gyorsan rendezd le Yixinget, aztán gyertek enni. - bólintott, majd ment Lay után a kertbe. Nem volt több tíz percnél, mire kész lettem. Előbb szedtem magamnak, mert nem egyszer fordult elő, hogy míg ők ettek, addig én elmentem fürdeni, viszont mire visszajöttem már nem volt semmi. Ilyenkor mindig Baekhyun adott nekem az ővéből. De hiányzik nekem. Emlékszem, hogyan is kezdődött a kapcsolatunk.
Egyik nap Baekkie megkérdezte, hogy segíthet-e nekem sütni. Egyből igen volt a válaszom, hiszen nekem már akkor is tetszett, csak nem akartam neki elmondtani, mivel nem tudtam hogyan is reagálna. A sütés nem úgy sikerült, ahogy akartuk, a végén már csak egymást dobáltuk az összetevőkkel. Az egyik alkalommal Baekhyun az arcomba nyomott egy adag lisztet, majd elakart futni, de visszarántottam, úgy, hogy sikeresen is, alig maradt az arcunk közt pár centi távolság. Megakartam csókolni, de még mindig nem tudtam, mi is lenne a reakciója. Csak néztük egymást, majd Baek megcsókolt. Először meglepődtem, de hamar visszacsókoltam. Azóta is együtt vagyunk. Már többi, mint fél éve.
Mosolyogva fejeztem be az ebédem, gyorsan elmosogattam, majd miután szóltam a többieknek, hogy kész a kaja, én is elmentem fürdeni.

SEHUN POV

Akkor ezek szerint a Chanyeol hyung és Baekhyun hyung járnak. Na de mióta? És Baekhyun miért nem mondta el nekem? Hiszen.. hiszen legjobb barátok vagyunk. Én is eddig mindig mindent elmondtam neki. Túl fáradt vagyok, és még a fejem is fáj, hogy ezen gondolkozzak. Befeküdtem az ágyamba, hogy pihenjek egy kicsit, de mire már majdnem el is aludtam volna, Yeol hangja megzavart. Kissé nyügősen, de valahogyan kijutottam a konyhába. Lay és Suho közt eléggé feszült volt a levegő, amit szerintem csak én vettem észre. Gyorsan végeztem, hogy mehessek aludni, de most valahogyan már nem ment. Kimentem hát a nappaliba, majd leültem a tévéhez, amit egy ideig kapcsolgattam. Megálltam egy zenecsatornánál, ami csak k-pop zenéket adott. Nem sokáig néztem, mert egy idő után elővettem a telefonomat, hogy olvashassak. Csoda volt, mire találtam végre egy olyan yaoi blogot, amit még nem olvastam volna el legalább kétszer. Mire végre találtam, addigra már vagy öt szám lement a tévében, köztük hallottam pár BTS-es zenét, f(x)- es zenét, és ha jól hallottam mikor a 4Walls ment, Jongdaet láttam mellettem táncolni és énekelni. Nem igazán szoktam a bandánkról blogokat olvasni, sőt, yaoit főleg nem, de most találtam egyet, és hát mert miért is, elkezdtem olvasni. XiuChen blog volt. Igazán izgalmas volt, és aranyos is egyben. Már valahol a felénél járhattam, mikor valaki kikapta a kezemből a telefont. Felnéztem, és ki más lett volna, mint hogy Kai.
- Ohh mit olvas a kis maknae? - nézegette a telefonomat, mire kistányér mértű szemekkel néztem rá. - Csak nem yaoit?
- Kérlek add vissza és ne mond el a többieknek, hogy ilyeneket olvasok! - kérleltem.
- Mégis miért tenném? - húzta fel egyik szemöldökét. - Gyerekek, Sehunnie yaoit olvas! - kiabálta a lehető leghangosabban. Két perc sem telt le mire mindenki kijött.
- Add már vissza kérlek! - nyújtózkodtam a telómért, de túl magasra tartotta, így nem értem el.
- Mit csináltok? - kérdezte a leader.
- Suho, Kai nem adja vissza a telefonomat.
- Én csak megnéztem, hogy mit csinált. - adta végre vissza. - Na és milyen az a XiuChen yaoi amit olvasol? - vigyorgott gonoszul. Mindenki elképedve nézett rám. Legszívesebb most elsüllyedtem volna szégyenemben.
- Bekaphatod Jongin! - kiabáltam rá, majd kifutottam az ajtón, és míg elnem hagytam a dormot csak futottam, hogy még véletlenül se érjenek utól, ha esetleg az egyikünk utánam akarna jönni. Mire beértem a városba lassítottam a lépteimen. Sétálgattam még egy kicsit, majd bementem az egyik közeli játszótérre. Befejeztem a blogot, amit elkezdtem, majd mikor végeztem vele elindultam hazafele. Mivel csak úgy hirtelen rohantam el, így elfelejtettem magammal kabátot hozni és már későre is járt, így a levegő is egyre hidegebb lett. Lassan és halkan nyitottam be a lakásba, hogy senki se haljon meg. Levettem a cipőm, majd megindultam a szobám fele, de meg is álltam, hiszen hirtelen látvány fogadott. Suho Lay ülében ült, miközben egymás szájára voltak tapadva. Elbújtam gyorsan a fal mögé és onnan figyeltem az eseményeket. Nem sokáig voltak abba a pózban, mert Yixing eldöntötte a kanapén a leadert.

- Ezt nem itt kéne. - kuncogott egyet Joonmyun. Layshii felkapta a vezetőt és úgy mentek be a Suho szobájába, amin közösen  osztoztak, plusz Xiumin. De ő most hol alszik? Gyorsan megnéztem minden szobát, majd végre ráleltem Minseokra, aki Baek ágyában feküdt.
Már én is álmos voltam, így elballagtam a szobáig, ahol égett a villany. Kicsit meglepődtem, mivel azt hittem, hogy Chen már alszik. Az ágyán ült összekuporodva és sírdogált.
- Mi a baj Jongdae?