Az egyetem 5.fejezet

SUHO POV 

- Bekaphatod Jongin! - kiabálta Sehun, majd elrohant.

- Várj Sehun, legalább kabátot vegyél fel! - rohantam el az ajtóig, az említett ruhadarabbal a kezemben. Sajnos már messze járt, így biztos nem hallotta meg, amit mondtam neki. 

- Hagyjad Joonmyun. Majd lenyugszik. - veregetett vállon Xiumin. 

- Remélem nem esik semmi baja sem... - nézten az ajtó írányába. 

- Nem fog, ne aggódj. - mondta Kyungsoo. - Nagyfiú már, nem fog hülyeséget csinálni. - mosolygott rám, majd Kai felé nézett. - Te meg megint mit csináltál? - kérdezte szúrós szemekkel. - Néha igazán békén hagyhatnád Sehunniet. 

- Hallottad te egyáltalán, hogy miket olvas? - kérdezte Jongin. 

- Igen hallottam,de ez az ő dolga. Azt olvas, amit akar, azt csinál amit akar és akkor amikor ő akarja. Már felnőtt. Ha ő ilyeneket szeretne olvasni, akkor olvasson. Nem tilthatjuk meg neki, csak azért mert a hyungjai vagyunk. - vett egy nagy levegőt, majd kifújta. - Ha visszajön, menj és kérj tőle bocsánatot! - paracsolt rá. 

- De... 

- Nincs semmi de! -mondta mérgesen. Ilyenkor nagyon ijesztő tudott ám lenni Soo. Még mindig villámokat szóró szemekkel nézett Kaira, majd otthagyva minket, elment a szobájába. 

- Néha nagyon félek tőle.. - mondta Yeol. - Tényleg. Hol van Chen? - nézett körbe. Egy idő után már észre sem vettük, hogy nincsen itt. Nem sokáig kereste, egy vállrándítással lerendezte a dolgot, majd bevonult a szobájába. Mindenki követte a colos társunk példáját, kivéve engem. Nekem kellett egy jó meleg tea. Éppen a filtert raktam bele a forró vízbe, mikor Minseok megjelent az ajtóban. 

- Oh szia Xiu. - mosolyogtam rá. 

- Szia Suho. Beszélhetnénk? - kérdezte. 

- Persze. - mosolyogtam még mindig. Leült velem szembe, egy ideig még csendben ült, majd végre megszólalt. 

- Nekem tetszik Chen... - mondta. Szerecséjére, sikerült nem rá köpnöm a teámat. 

- Komolyan? - néztem rá döbbenten. 

- Igen. Muszáj volt neked elmondanom Joonmyun. Csak benned bízom. - nézett szemeimbe. - Kérlek ne mond el neki, és senki másnak se. - mondta, majd ott hagyott. Gyorsan befejeztem, majd mentem Chenék szobájához. Már egy ideje kopogok, de még mindig semmi. Már kezdtem unni a várakozást, ezért benyitottam. Chen hassal feküdt az ágyán és sírt. 

- Miért sírsz Jongdae? - ültem le ágya szélére, miközben elkezdtem simogatni a hátát.

- Valamit érzek íránta és ez az érzés olyan fura. - motyogta a párnájába. 

- Kicsoda íránt? - kérdeztem rá.

- Xiumin íránt. De kérlek neki ne mond el. 

- Persze-persze..dehogy mondom el neki. - mondta döbbenten. - De ezért ne sírj kérlek. - húztam egy félmosolyt az arcomra. Megöleltem, majd kimentem a nappaliba. Éppen merengtem a két fiún, mikor valami vagy inkább valaki vissza nem rángatott a valós világba. 

- Szia szépségem. - vigyorgott rám Lay. 

- Szia. 

- Mit csinálsz te itt kint egyedül? - kérdi. 

- Csak gondolkoztam. 

- És min? - szívesen elmondtam volna neki, hiszen a párom, de megígértem a két fiúnak, hogy nem mondom el senkinek sem. 

- Áhh.. semmi különös dolgon. - elég furán nézett rám, ezért megcsókoltam. Sokáig lehettünk így, majd Yixing az ölébe vetf, majd eldöntött a kanapén. 

- Ezt nem itt kéne. - kuncogtam. Újra megcsókolt, majd felkapott és egészen az ágyig mentünk, míg elnem döntött azon. 

- De várj.. - állítottam le. - Mi lesz Xiuminnal? 

- Megkértem, hogy menjen át Baekhyun ágyába. Úgyhogy.. - vigyorgott rám perverzül. - miénk az egész szoba. 

- Látom felkészültél. - csókoltam meg újra. 

(MÉG NINCSEN ÁTOLVASVA!)