Az egyetem 3.fejezet

SEHUN POV

Mindig is utáltam kórházban lenni. Mégha jelenleg nem is én vagyok bent,de másokhoz sem szívesen jöttem be,hiszen kiráz ettől a helytől a hideg. Már több,mint két órája várunk. Várunk, várunk és várunk. Hogy mire? Arra,hogy az orvosok végre mondjanak valamit,hogy pontosan mi is van Baekhyunnal.
- Sehun, haza kéne menned. Holnap suli. - mondta D.O,aki éppen Kai vállán feküdt.
- De én itt akarok maradni addig míg ki nem jön az orvos. - feleltem. D.O már éppen megszólalt volna,mikor Suho közbeszólt.
- Hagyjad. Majd erre a napra kiíratjuk a menedzserrel. - legyintett a leader. Fél három vagy háromnegyed három lehetett,mikor végre kijött az orvos.
- Felkelt. Bemehetnek hozzá, ha szeretné...- még végig sem mondta, de én már bent voltam a legjobb barátomnál.
- Szia Baek. Hogy vagy? - ültem le az ágyára.
- Szia. Először is, köszönöm, hogy hívtál hozzám mentőt. - mosolygott rám. - Másodszor sokkal jobban,mint az előtt mielőtt elájultam volna.
- Ezt öröm hallani. - mondta Chanyeol és Chen egyszerre. Mindenki körül ülte Baekhyunt, mindenki kérdezett mindent,majd a többiek mesélni kezdtek a beteg csapattársuknak, hogy milyen kényelmetlenek voltak kint a székek, mikor bejött az orvos.
- Megkérhetném a banda vezetőjét,hogy jöjjön ki velem? - mindenki Suhora nézett, aki bólintott, majd felállt és kiment.
- Mond csak Baek,mi is volt a bajod? - kérdezte hirtelen Lay.
- Ezt én sem tudom. Mikor felkeltem akkor csak kérdezgettek,aztán bejötettek. - felelte. Amúgy ez engem is nagyon érdekelt. De most inkább nem foglalkoztam vele, örültem, hogy a legjobb barátomnak nincsen semmi baja és jól van. Még beszélgettünk egy kicsit, mire mindenki egyesével kezdett kidölni. Először D.O akit Kai követett, aztán Chen és így tovább. Még a leader is elaludt Lay mellett a kanapén. Egyedül én voltam az egyetlen aki nem alszik. Inkább fent maradtam,hátha Baekkie rosszul lenne vagy valami más történne. Egészen reggel hétig a telefonom játszottam, zenét hallgattam vagy videókat néztem. Hála a jó égnek, beteg csapapttársam egyszer sem kelt fel. Nyugodtan feküdt Chanyeol oldalán. Hogy ezek ketten milyen aranyosak. Mindig is érdekelt,hogy ők esetleg együtt vannak-e vagy sem. Mert hát, mindig együtt járkálnak mindenhová, mindig aranyosak egymással meg még lehetne sorolni, hogy miért is gondolom azt, hogy járnak. Éppen egy yaoi blogot olvastam (igen, én imádom az ilyeneket, és ezt csak Baekhyun tudja) amikor legjobb barátom felébredt.
- Jó reggelt. - mondtam.
- Neked is. - mosolygott, majd tekintét az oldalán alvó colosra emelte. - Milyen aranyosan alszik. - kezdett el játszani colos barátunk dús hajkoronájával.

 Erre persze mocorogni kezdett a másik, utána persze fel is ébredt. Őt szépen lassan követték a többiek is. Nyolc körül bejött az orvos azzal az indokkal, hogy most mennünk kell. Sajnos Baek még ma nem jöhet,viszont pár nap pihenő után hazajöhet. Elköszöntünk, majd lementünk az épület elé, ahol megkellett várnunk a menedzsert, aki éppen egy "megbeszélésen" van, így várnunk kell rá. Majd másfél óra után megérkezett.
- Bocsi fiúk amiért késtem is, de dugó van a belvárosban. - mondta, majd megakadt rajtam a szeme. - Sehun miért nincsen az egyetemen? - fordult a többiekhez. Suho mindent elmagyarázott neki, hogy miért is nem vagyok ott ahol lennem kéne, majd egy sor hümmügés után elindultunk. Nem sokáig jutottunk, mivel tényleg nagy volt a dugó. Majdnem háromnegyed órán keresztül tartott mire visszaértünk a dormba. Mindenki rohant a mással megosztott szobája felé, majd a fürdő irányába. Nem is csodálom,hiszen este,azaz hajnalban mikor hazaértek a próbáról, nem hiszem hogy mindenki elment volna fürdeni. Mivel Chanyeol nem volt elég gyors, így inkább elment főzni valami ebédet.
- Chanyeol. - léptem a konyhaajtóhoz.
- Igen? - kérdezte, fel sem nézve az egyik hozzávaló felvágásából.
- Segíthetek? - kérdeztem félve tőle, hiszen bármikor feltettem ezt a kérdést mindig nemet mondott.
- Persze. - nézett végre rám. - Mosd meg ezeket, majd hámozd meg, végül szeleteld fel. - adta ki a feladatomat. Szépen csendben el is kezdtem, de volt valami, amitől egyre kiváncsibb lettem. A gondolataimba méllyedve csináltam azt amit a colos mondott.
- Sehun, baj van? - kérdezte.
- Chanyeol hyung. - tettem le a kést. Láttam rajta, hogy aggódik, hiszen köztudott, hogy nem szoktam sokáig csendben maradni,de a 'hyung' jelzőt meg főképp nem szoktam használni, csak akkor ha valami bajom van. - Ti együtt vagytok Baekhyun hyunggal? - kérdeztem halkan. Erre csak egy félmosolyt kaptam, de választ nem. Inkább folytattam amit elkezdtem. Ugyan ez volt, mikor Kai-tól kérdeztem meg, hogy járnak-e D.O-val. Persze ő válaszolt...két nappal később. Mikor befejeztem a szeletelést, neki támaszkodtam az ajtófélfának. Chan feltette a kaját a gázra, majd velem szembe fordult.
- Ennyire látszik? - zökkentett ki a bambulásból.

(MÉG NINCSEN ÁTOLVASVA!)