Amikor azt hiszed nem vagy az, de mégis... 2.rész

YOORA POV

- Szerinted miért kerültelek? Szerinted ki miatt lettem biszex? Gondolkozz el egy kicsit. - súgtam a fülébe, majd hirtelen jött ötletből rá is haraptam, mire ő felnyögött egyet. Magam sem tudtam miért tettem azt amit, de mivel ez egy jóleső nyögés volt, ami elhagyta a száját, így felbátorodtam és tovább folytattam. Haladtam lefele a nyakán, amit el is fordított, ezzel mégjobban felbátorodtam, így néhol megszívtam egy kicsit.
- Csak nem élvezed? - kérdeztem tőle kéjes hangon, mire csak sóhajtott, majd mint aki észbe kapott ellökött magától, miközben megdermedve állt tovább egy helyben.
- Nem, nem élveztem! - kiabált dühösen, mégis lihegve. Elkezdem felé közeledni, de megállított. - Ne gyere tovább egy lépést se, va-vagy nem tudom mit csinálok! - nézett rám riadtan.
- Csakugyan? -kérdeztem vigyorogva, majd mint aki meg sem hallotta volna azt amit mondott, mentem tovább, de nem kellett volna, hiszen egy pofon csattant az arcomon. Odakaptam a kezem a pofon helyére, ami meglehetősen erős volt. - Szép ütés. - mondtam egy félmosoly keretében, majd visszasétáltam az ágyamhoz. Egy ideig még néztük egymást, majd ő fogta magát és lerohant a lépcsőn, ami után hallottam ahogyan csapódik a bejárati ajtó is. Ezek után persze hetekig rám sem nézett, került, viszont észrevettem hogy egy kicsivel zárkózottabb is lett, amit egy páran szóvá is tettek.
- Te Yoora, - kezdte el Katie, az egyetlen amerikai osztálytársunk, aki mellesleg anyanyelvi szinten beszél koreaiul. - Haneulnak mi baja?
- Nem tudom. Velem mostanában amúgy sem beszélt sokat. - néztem az említett személyre, aki éppen egy fa tövében olvasgazott egyedül.
- Mikor mondtad el neki? - nézte Haneult Katie.
- Honnan veszed, hogy elmondtam neki? - kérdeztem rá.
- Eddig te voltál az aki kerülte, hogy elfelejtsd, és ő kereste a társaságodat akkor, de már vagy jó négy hete, hogy ő kerül téged. - mondta unottan rám nézve. - Ja igen, meg Haneul is említette, hogy elmondtad neki.
- Oh. - ennyit tudtam kinyögni. A nap további részében is szintén került, majd az ezeket követő napok után is.
Végre itt volt a Halloween is, a suliban már díszítettek, és persze mivel mi vagyunk a végzősek így nekünk kellett mindent feldíszíteni, ki csinosítani.
- Már nagyon kezdem unni ezt az egész díszítgetést. - rogytam le a földre.
- Nekem mondod? Én két órával előbb jöttem ide, mint ti. - értetlenkedett Youngjae, miközben körbe mutatott a kis társaságon. - Sajog mindenem. - dörzsölgette a lábát. - De legalább mindjárt készen vagyunk. - emelte a magasba a kezét.
- Fhú baszki. Faszom tele van már. Minek díszítsek, ha nem is jövök?! - ült le az egyik székre Minseo.
- Hogyhogy nem jössz? - kérdeztünk rá egy páran egyszerre.
- Jönnek át a rokonok, családi vacsora lesz, meg minden szar. - Még öt percig pihentünk, majd folytattuk. Viszonylag hamar készen is lettünk, így az esti bulira már minden készen állt. Mivel segítettünk, a tanárok előbb haza is engedtek minket.
- Haneul. - szólt Youngjae a lány után. - Te jössz este? - kérdezte.
- Nem.
- Hogyhogy? Ezt vártad év eleje óta. Sőt, tavaly évvége óta.
- Más programom akadt... - érzem, hogy hazudik.
- Oh értem. Akkor jó szórakozást majd hozzá. - mosolygott a fiú, majd intett nekünk és ment tovább. Nem értettem Haneul miért nem jön, de éreztem hogy hazudott az imént Youngjaenak. Otthon gyorsan elkészültem, majd fogtam magam és átmentem Haneulhoz, aki pár utcával rakott arrébb.
- Helló Mrs.Kim. - mosolygotam az asszonyra. - Haneul itthon van?
- Persze. Tudod hol találod, ugye?
- Igen, köszönöm. - keztem el menni a folyóson, de a barátnőm édesanyja még utánam szólt. - Várj Yoora. Szólj kérlek szépen Haneulnak, hogy én csak holnap délután jövök haza a munkából, ahogyan az édesapja is. Zárja be rendesen ajtókat, ha lehet. Megmondod neki? - nézett rám mosolyogva.
- Persze.
- Rendben van. Akkor én elmentem. Szia Yoora. - intettem neki, majd indultam tovább. Kopogtam kettőt, majd benyitottam. Haneul az ágyán feküdt, háttal az ajtónak, fülhallgatóval a fülében, így valószínüleg nem hallotta hogy jövök. Halk sírdogálást hallottam még a full hangos zene mellett.
- Haneul. - simítottam meg a kezét, mire ijedten rámkapta tekintetét, de egyből a nyakamba ugrott, miután realizálta ki is vagyok. Szemeiből újra megindultak a könnyek, amik a fekete pólómon landoltak. - Mi a baj? Miért sírsz? - kezdtem el simogatni a hátát. Perceking sírdogált, mire márcsak a szuszogást és a szipogást lehetett hallani. - Na mond el mi bánt.
- Én nem tudom Yoora. Fogalmam sincs mi történik velem. Először undorítónak és visszataszítónak tartottam, de akkor ott rájöttem hogy nagyon is élveztem. - fakadt ki újra.
- Lassabban. Nem tudom miről beszélsz. Kifejtenéd egy kicsit jobban?
- Nem szeretném most elmondani. Majd ha itt az ideje. - mintha magamat hallanám. - Inkább menjük el arra a nyamvadt Halloweeni bulira. Bulizzunk egy jót! - pattant fel hirtelen az ágyból, majd villámgyorsasággal öltözött át. Egész úton a kezemet fogta, amit kicsit furcsálltam. Mire a suliba értünk már volt benne egy "kis" pia. Én undorodom az alkoholtól. Gusztustalan. Hogy bírják ezeket a szarokat meginni az emberek? De ahogyan elnézem a bulizok többségében is volt már pár üveggel. Hosszú lesz ez az este...

(MÉG NINCSEN ÁTOLVASVA!)