Az egyetem 7.fejezet (+16)

CHEN POV

- Akkor este. - szólt még az ajtóból. Teljesen ledöbbenten ültem a kanapén tovább. Én most tényleg igent mondtam Minseoknak? Nem vagyok komplett. Egy ideig még bambultam ki a fejemből, majd erőt vettem magamon és kiballagtam a konyhába elmosni a bögrém. A nap további részét a szobámban töltöttem. Nem igazán volt kedvem kimenni, hogy esetleg összefussak valakivel. Este hat fele valaki kopogott az ajtón.
- Gyere! - kiáltottam ki. Az illető csak tovább kopogott, így kénytelen voltam neki ajtót nyitni. - Mi van már?! - förmedtem rá, de lehet nem kellett volna. Xiumin állt a küszöbön elegánsan, mégis hétköznapian felöltözve, a kezében egy szál rózsával.
- Ezt neked hoztam. - nyújtotta át. Miközben átvettem tőle a kezünk összeért. - Ugye nem felejtetted el az estét? - kérdezte, mire én megráztam a fejem. - Akkor jó. Öltözz fel, és menjünk. - mondta, majd otthagyott. Tehetetlenül álltam a szekrényem előtt már bő tíz perce, mikor Sehun belépett az ajtón.
- Oh szia. - köszönt, mire én csak integettem neki. - Hova mész? - kérdezte, miközben leült az ágyára.
- Ömm.. hát... - nem tudtam elmondjam e neki.
- Nyugodtan elmondhatod bármenyire is ciki. - mosolygott.
- De ígérd meg, hogy erről egy szót sem szólsz senkinek!
- Ígérem,de csak nem lehet olyan nagy dolog.
- Minseokkal megyek randizni... - vallottam be. Nem néztem rá, de éreztem hogy ledöbbent. Válaszként csak hümmögött egy sort, majd leült a laptopja elé. Gyorsan magamra kaptam valamit, majd elköszöntem Hunnietől. Xiu a kanapén ült. - Sajnálom, hogy ilyen sokáig kellett rám várnod. - hajtottam le a fejem.
- Rád bármeddig képes lennék várni. - döbbenten, elvörösödve kaptam rá a tekintetem. - De induljunk, mert hamarosan kezdődik a film. - fogta meg a kezem, majd elkezdett kifele húzni az ajtón. Út közben nem szóltunk egymáshoz. Körülbelül tíz perc alatt ott is voltunk a mozinál. Beálltunk a sorban, majd megvettük az előre lefoglalt jegyeinket.Vettünk popcornt, kólával, majd bementünk az adott terembe, ahol menni fog a film. Középen foglaltunk helyet. A film egyből elkezdődött, amint leültünk. Hát persze, hogy Minseok horrort választott, pedig tudja, hogy én ijedős vagyok. Alig telt el húsz perc, máris véres rész volt. Xiumin karja után kaptam, hogy abba bújhassak, amit érdekes módon engedett,sőt, megfogta a combomat. Egy idő után már simogatni kezdte, ami kicsit zavarba ejtő volt. A filmben még volt pár véres rész,sőt,szinte a filmben nem volt egyetlen olyan jelet sem, ami ne lett volna véres. Szegény Minseok... a karja tele van karmolásokkal. 
- Ugye nem fáj a kezed? - nézegettem az említett testrészt.
- Nem,jól vagyok, ne aggódj. De menjünk. - indult meg, én pedig követtem. Egy nagyon puccos és drága étterembe vezetett. Míg ő leadta a rendelést a pincérnek, én addig körbe néztem. Álumatba ejtő ez a hely. - Tetszik? - mosolygott rám.
- Igen, nagyon szép hely. - nézegettem a csillárt. Nem telt bele öt percbe, máris jött a pincér.
- Uramatyám! - hallottunk egy sikolyt nem messze tőlunk. - Xiumin és Chen az EXO-ból! - rohant felénk pár lány. - Kaphatunk aláírást, és csinálhatunk veletek egy közös képet?? - kérdezte hevesen.
- Persze. - mosolygott rájuk Minseok. Ahogyan azt kérték, kaptak aláírást, csináltunk velük képeket.
- Nagyon szépen köszönjük. - mondta egy másik lány, nyugodtabban, mint az első. Mindegyikük megköszönte, majd végre hagytak minket enni. Nem szóltunk egymáshoz, míg ettünk. Viszonylag hamar megettük, majd fizetés után távoztunk. A legközelibb parkba vettük az írányt.
- Nem kellene ennyit költened rám Xiumin.. - néztem rá.
- Érted bármit. - mosolygott, mire én elvörösödve elfordultam. - Gyere, együnk egy fagyit. - mondta. - Milyet szeretnél? - kérdezte kedvesen, mire én rámutattam a csokisra. Kifizette, majd leültünk az egyik közeli padra. Csak úgy bambultam, ahogyan Xiumin eszi, pontosabban nyalja a fagyit. Ha mást nyalna... Várjunk, MI? Én teljesen hülye vagyok?! Minek gondolok ilyenekre?! Hirtelen valami hideget éreztem a nadrágomon.
- Oh basszus! - csakis én lehetek annyira béna, hogy elbambulok, és ráejtem a fagyit a nadrágomra, méghozzá egy igen kellemetlen helyre.
- Várj, hadd segítsek. - vett elő egy zsebkendőt, majd elkezdte letörölgetni. Mivel, pasiból vagyok, és olyan helyen nyúlkál hozzám, ahol lehet nem kéne, nem tudtam megállni hogy ne nyögjek fel egyet. Mintha felbátorodott volna, rámmarkolt, mire egy újabb jóleső nyögést engedtem szabadjára. Ösztönből megemeltem a csipőm, mire ő egyre jobban maszirozni kezdett ott lent. Egyre jobban kezdtem élvezni, mikor rájöttem, hogy jelenleg egy parkban vagyunk, és bárki megláthat, ezért ellöktem Minseok kezét, aki csak értetlenül nézett rám.
- Egy parkban vagyunk. - fordultam el, annyira zavarban voltam.
- Szerintem - kezdte, majd felállt. - ideje lenne haza menni. - mondta, majd elindultunk. Egész úton nem szólalt meg egyikünk sem, láthatolag mindketten az előbb történtekről gondolkozott. Épphogy az ajtó elé értünk, Xiumin a falnak nyomott, két kezét a fejem mellé rakta és csak nézett, de nem szólalt meg. Egy ideig még a szemébe néztem, majd szemeim levándoroltak a szájára. Elkezdett felém közeledni, már majdnem megcsókolt, mikor valaki kinyitotta az ajtót.
- Csakhogy hazaértetek! - vigyorgott ránk Kai. Ünneprontó. Minseok elugrott tőlem, miközben szúrós szemekkel nézett a fiatalabbra. Kihasználtam az alkalmat, majd gyorsan elmentem a szobámig.
- Csak kerülj a kezeim közé, te alávaló... - ennyit hallottam még Xiumintól, majd Jongin sikítozását. Mikor beléptem az ajtón, megláttam Sehunt, aki már aludt, így halkan ledobtam magamról a ruháimat, befeküdtem az ágyamba, majd próbáltam elaludni.
- Milyen volt a randi? - kérdezte álmos, rekedt hanggal a maknae.
- Csodálatos. - mosolyogtam. - Jó éjt.
- Neked is. - hallottam ahogyan újra szuszogott. Nekem viszont megint nem sikerült olyan gyorsan elaludnom, mint a legkisebbnek. Hajnali egy körül hangokat hallottam a konyha felöl, ugyanúgy, mint tegnap. Kimentem, és egy borzasztóan lélegzetelállító látvány fogadott. Xiumin egy szál bokszerban, póló nélkül állt, miközben egy csésze kávét ivott. Nyeltem egy nagyot, majd kivettem egy bögrét, hogy töltsek magamnak is egy kávét. Leültem a asztalra, és onnan figyeltük egymást. Elég sokszor végignézten rajta, ami nem igazán zavarta. Már mikor megittam a kávét, ahogyan ő is, tovább szemeztük egymással. Egy idő után mintha megunta volna, elkezdett felém közeledni, megállt előttem, megfogta a derekam és közelebb húzott magához.
- Fejezzük be, amit kint abbahagytunk. - mondta.

(MÉG NINCSEN ÁTOLVASVA!)